Visszatérők!

Két püspökladányi horgász kalandjai!

V.Női Parti Pergető Kupa - III. Mikulás Parti Pergető Kupa Tápiószentmártonban.

Forrás: http://ladanyihorgasz.blogger.hu/2015/01/04/visszaterok

Gyöngy László

Csodálatos, most is, mint mindig ez a tavaszvégi napfelkelte, de ma valami egy kicsikét mégis rendkívülivé varázsolja ezt a százszorszép kora reggelt. Gyönyörű, mert kívánni sem lehetne jobbat és kissé álomba illő mert, mintha az édenkertbe csöppentem volna, szépséges tündérek között lépdelek, de valójában mi is van itt? Szebbnél szebb hölgyek mindenfelé, köztük valahol a feleségem és mindegyik kézben egy - egy pergetőbot. Igen ez egy pergető horgászverseny, ahol most egyedülállóan (talán a világon) a hölgyeké a főszerep, pontosabban ez az 5. Női Parti Pergető Kupa! Kísérőként mély nyomot hagyott bennem e nem mindennapi rendezvény és mert megúsztam az egész napot horgászat nélkül, (hiszen most velem együtt a férfitársaimnak is mindent a szemnek program jutott, továbbá engem a hölgyek teljesítményeikkel teljesen lenyűgöztek; mert fogtak halat bőven, párom meg ráadásul negyedik helyen végzett) így már a hazaúton mindketten tudtuk, hogy nem csak most az egyszer találkoztunk a verseny szervezőjével Kalacsi Janival ...

Észrevétlenül eltelt fölöttünk egy szezon és mi különböző okok miatt nem versenyeztünk. Szemmel tartottuk az eseményeket és meg kell hagyni, bizony utólag - még, ha tehetetlenül is, de erősen bántuk döntéseinket. Jani pedig mindentől függetlenül töretlen módon szervezte versenyeit, amiken szinte mindig "telt házas" létszámban jelentkeztek versenyzők.
Így érkezett el az idei ősz. Mi egyelőre csak baráti szintű versenyeken szerepeltünk, mikor is tudomásunkra jut a november 23 -i a Mexen - Kalapeca - Tőzeges Mikulás Parti Pergető Kupa!

A tápiószentmártoni Tőzeges tó jellegéből adódóan egész nagy létszámú pergetőhorgász befogadására alkalmas vízterület, az itt rendezett versenyeken a maximális résztvevői létszám hatvan fő környékén mozog. Nevezni előzetesen lehet, később a verseny kezdetekor a rajtszám kihúzása a befizetés sorrendjében történik.

Most a nevezési díjhoz még minimum két darab csokimikulás hozatala tartozott. A lagnagyobb csoki mikulást hozó versenyző értékes Delta Pó felajánlást kapott.
A csoki mikulások mind a térség rászoruló gyerekei és az élsportoló növendékei kapják.

Fővédnök most a két pergető világbajnokunk Péli Zoltán és Szegedi György.
Egyszer egy harcsa helyetti süllő illatú horgásszívnek oly kedves őszi alkonyon valahol egy Tisza  parti közös horgászatunkon említést tettem Attilának is erről a versenyről.

- Nagyszerű ötlet! A gyerekekért mindent! - mondta és azonnal döntött. A mihamarabbi befizetéssel biztattam, mert a létszám korlátozott és bár a megmérettetésig még szűk két hónap van hátra, bizony a maximális létszám hamarosan betelik.

Az előkészülést követő gondos és szeretetteljes forrócsoki ízű délutánunk felhőtlen hangulatát pedig, hirtelen egy számunkra a mai napig is hihetetlen tragédia híre töri ketté. Elment közülünk egy ember. Egy ember, akinek itt lenne még a helye közöttünk. Egy nagyszerű és ügyes ember, akit mi a közös hobbink hódolata alatt ismertünk meg és az elért eredményei miatt nagyra becsültük őt. Elment közülünk egy világbajnok, egy magyar pergetővilágbajnok, egy példakép. Nyugodj békében Péli Zoli!

Jani a versenyen lehetőséget biztosított a horgászoknak kegyeletük leróvására, aki úgy gondolta egy - egy mécsest vagy gyertyát gyújthatott Zoli emlékére ...

Végre elérkezett a verseny reggele, a helyszinen meglepően sok ember gyült össze és a rövid baráti fogadtatást követően, elkerülhetetlenül a huncutul, csábosan magukat kellető, csinos befont ruhába bújt, igéző testű üvegeket kínáló asztalka, Bolyhos - féle gyümölcsös zamatú hárem lányaival kacsingathattunk, majd üdvözlésképpen ki - ki a szivének tetsző hölgynek az érzéki gyümölcs ízű kéjes nedve okozta végtelen mennyei gyönyörét élvezhette ...

Ahogy a résztvevők érkeztek, úgy növekvő arányban gyült a csoki mikulás. Többen voltak akik a nevezéshez kötött minimum két csokimikulás darabszámát jóval felülmúlták.

Párom is lerótta a kigondolt mennyiséget, majd átadta az általa készített, közel négy kilós, hatvanötcenti hosszú tömör csoki mikulást. Jani nagy örömmel mustrálgatta és gyorsan megvígasztalta párom, hogy bizony nem ez lesz a legnagyobb, viszont egy különdíjat mindenféleképp megérdemel. Nemsokára egy Kalacsi - féle ágyas szilva pálinka boldog tulajdonosa lehetett. Igy járt még Tóth - Baji Kamilla is, csak ő ennek a pálinkának a barack fajtáját kapta.

A legnagyobb csoki mikulás, ami csomagolás közben kivívta humorosan a kerti törpe jelzőt, pontosan egy méter volt.

A Mikulás készítőjének ill. hozójának Karajos Lászlónak gratulálunk!

Közben reggeli, (mert a szerencséseknek a Bolyhos hölgyek nyújtotta sajátos kényeztetése égbekiáltó mélységes energia pótlást kíván ... ) könnyű, forró, roppanós bőrű debreceni páros mosolyog minden versenyzőre és ami nem figyelmen kívüli szempont, a kísérőkre is.

A megnyitót követően kezdetét vette a sorsolás. A verseny hatvannégy fővel indult köztük tizennégy hölggyel és négy gyermekhorgásszal és a becslések szerint több mint háromszáz darab különböző méretű csokimikulással ..

Jómagam a kettes rajtszámot húztam, ami arra volt jó, hogy a tó bejárat felőli első padra telepedtem, ami lényegében teljesen mindegy, mert kivételesen ez egy olyan verseny, ahol most mindenki egyenlő eséllyel indulhat, hiszen nem volt tréning. A versenyt megelőző hetekben, a tavon tilos volt a ragadozó halas horgászat. Segítséget legfeljebb csak a régebbi horgászatok tapasztalatai nyújthattak, már akinek volt ilyen.
Előzetesen párommal megegyeztünk, hogy ha lehet nem megyünk a rajthelytől túl messzire, a többi taktikát a verseny eseményeire bízzuk.

Ó, ti szegény halacskák, a tó körül felsorakozik hatvannégy mindenre elszánt pergetőhorgász. Nem nagy a táv közöttük, mégis bőven elférnek egymás mellett, mind arccal a víz felé fordul és reményteljes szemekkel a tavat kémleli, kezükben dobásra készen a felcsalizott pergetőbotjaikat szorongatják. Mikor mindenki elhelyezkedik ennyi emberhez képest természetellenes csend támad és egy pillanatra senki sem mozdul, úgy állnak ott, mint megannyi harcra éhes fegyelmezett önkéntes katona egy nagy csata kezdete előtt, akik csak az utolsó parancsra várnak. A parancs viszont nem késik, mert Kalacsi tábornok haladéktalanul megadja, dudaszó harsan és a hatvanhét hűséges katona egyszerre indul el ennek a csodálatos és kedves hobbi játékos harcának megmérettetésén. A hosszúra nyúló kürtszó még el sem halt, de a tó vizét máris égből érkező heves műcsali zápor szórja, a becsapódások következtében egy pillanat alatt kelletlen buborékgomba mezővé változik a tó feszített felszíne. Úristen, mibe csöppentem ...

Az első bevontatásom még félúton jár, mikor máris tőlem balra fent a nádas előtti sporinál lubickolás és - ... már meg is van az első hal kérem szépen! - lelkendezve tudatja velünk a főszervező. Bassz, mi lesz itt, ha ez így kezdődik, fut át az agyamon, de mint a verseny végére kiderült ennél a sporinál akkor le is főtt a kávé, több halat nem sikerült fognia.
Dobok kettőt és a túloldalt az új részen valahol mérlegelőkért kiáltanak ... Párommal összenézünk és csak pislogunk, mi van itt?
Nemsokára egy vendég érkezik, egy olyan vendég aki miatt a mai napon összegyűltünk és a nevét adta ehhez a versenyhez és ő nem is lehet más mint a mikulás. Hozzám közeledvén halat kér, én cserébe meg pálinkát, de mivel a kért dolgok egyikőnknek sem állnak rendelkezésére kiegyezünk egy közös fotóban.

Egy idő után elunjuk ezt a helyet, főleg azért mert a közelünkben mindenki eseménytelen, másfelől pedig néha hallani  egy - egy halfogásról, bár korántsem olyan tempóban mint, ahogy a verseny kezdete mutatta.
Mire észreveszem feleségem faképnél hagy és maga indul el felfedező útjára. Én az új rész bejárat felőli partszakaszán kapok helyet.
Itt nem vagyok eseménytelen, valaki odalent aljas módon szórakozó társául választott. A plasztikoknak oda - oda csíp, beleharap, ráűl, eltolja oldalra, stb. Ez alatt szemben három csukát mérlegelnek. Ul cuccra váltok, a legkisebb műcsalijaimmal piszmogok, de csak nem bírom megfogni és végezetül az egyik pici twiszternek leharapja a farkát. - Ó, te ... (különböző okok miatt inkább nem írnám ki a teljes obszcén felszólítást, ehelyett inkább) ... idióta, mosdatlan, testét áruba bocsájtó nőszemély! - dühöngök az ég felé félhangosan.

Mocskosul elszaladt a szöszmötöléssel az idő, még jó, hogy újra jött a mikulás. Most nem érkezett üres kézzel, illetve puttonnyal, hiszen volt zsákjában minden jó, minicukor és emberbe való. Hozott benne egy jó barátot, akinek nógatására végre otthagytam a frigid, galád nőszemélyt és új lehetőségek után kutattam. A bölcs és tiszteletreméltó koma nevét mindenki ismeri, mert nem volt ő más, mint egy szőlőkirály; az Irsai Olivér és annak is az isteni párlata  ...

Közben megérkezett körútjáról párom is, szomorúan közli, hogy eseménytelen. - Gyere babám Oli cimbi új ötlettel állt elő, menjünk oda, ahol még senki sem fogott ... Hogy miért, azt ne kérdezd.

A kezdő helyeink felé vesszük az irányt. Elhagyunk egy nem ok nélküli emelkedett hangulatú baráti csapatot. Közvetlen utánuk nyílt egy kis rész a következő horgászokig, ahol egész kényelmesen ketten is elférhetünk. A srácok kérdésemre mondják is, meg nem is eredményeiket, viszont a túlsó szomszédokban ismerős arcokra bukkanunk, Tóth - Baji Kamilla és Acsai Zseraldin, ők a női pergetőkupáról ismerősek. Szórják a vizet rendületlenül, sajnos még koppintásig sem jutottak, de a  kitartásuk még is figyelemreméltó. - Legalább egy rablást látnánk! - Vagy egy kishalhajtást! - Vagy valami ragadozóhalra utaló jelet ... - vélekednek felváltva. Valami jóváhagyásfélét mormolok, mert lényegében van igazság a meglátásukban.

Dobok párat valami spontán nyerőnek titulált twiszterrel, de hamar be kellet látnom, hogy ez a csali itt most túl sok mindenre nem igen lesz jó, mert itt még a víz alatt el nem ült vízinövények szinte lehetetlenné teszik a szerintem megfelelő csalimozgatást.

Wobblerre váltok. A nádsziget  egy öblébe repítem. Alig, hogy megindítom, valami mintha belekapna. Szóvá is teszem. - Ott van egy fa bedőlve ... - mondja Kamilla. Nocsak, jó tudni ... és a wobi csak azért is ugyanoda csobban. Lassú bevontatás következik és egyszer csak az öbölből hirtelen a semmiből egy zöldes - fehér kiflitest villan, majd a botom azonnali heves rávágást közvetít. Megvan! (Szomszédban balról hirtelen báll a csend). Rövid fárasztás és kisvártatva a merítőnkben pihen egy csukagyerek. Hossza ötven centire rúg. A mérlegelő sráctól, megtudom, hogy van több egy halas versenyző, de akad aki már három halnál jár. Nocsak, nem is olyan gyors tempójú verseny ez. Sebaj legalább már nem vagyok halltalan, biztatom magam.

Statisztikai adatok rögzítve, wobbler a merítőhálóból egy örökkévalóságnyi idő alatt kiszabadítva és a következő dobás fellelkesülve csobban a nádsziget öblétől jobbra valahol kissé a lányok irányában. Két tekerés az orsón és bumm! Itt a következő delikvens. Nahát, ez lenne most a tuti? Szép csuka tekereg a horgon, jóval nagyobb mint az előző, de az félúton lemarad. (Szomszédban a feszült csendből csak egy megkönnyebbült sóhajtás hallatszik; - Na, hála a jó istennek ...) Mi meg; - Te ez megvolt vagy hatvan centi ... Én meg szexuálhatom, mert nem jött ki. Kapufát lőttem, van ilyen.

Jó néhányat kidobok, de a hatvancentis nem jelentkezik. A lányoknak nyerő csalit villantok, majd párommal búcsút intünk és a további próbálgatás mellet döntünk. Nekem már a nádas szemközti része a cél, de addig ahol egy kis hely van nem hagyjuk dobás nélkül. Míg átérünk megérkezik a Pecatúra stábja. Kisvártatva, most már tőlünk szemközt balra egy sügeret filmeznek, meg két másodpercre engem, amivel - mint később kiderül - zárul a mozgóképes beszámoló.

A kiszemelt nádas előtt wobblert cserélek, egy jóval nagyobbra váltok. Dobok párat mikor újra egy rég várt bumm érkezik odalentről. Az akasztás erőszakos, akár csak a rövid fárasztás, hibalehetőségként most az elegáns küzdelmet elodázom. A csuka kemény negyvenkilenc centi hosszú.

Valószínűnek tartom, hogy ez a halacska tartozhatott a verseny legutolsó halai közé. Én vérszemet kapva bőszen kerestem még őket a nemsoká véget érő verseny végéig, de mindhiába, két csukával zártam. Párom és Attila sajnos nullázott.

A hatalmas harc után, fegyvereiket lerakva felsorakozik a hatvannégy korgó gyomrú versenyző, plusz kísérőik. Jó harcos katonákként, megérdemelten álldogálnak a menzás sátor előtt, ahol egy kiadós friss, forró Tápió - menti babgulyás, plusz a térség híres almás vagy túrós rétesei közül az ízlésnek szimpatikusabb sütemény közül választhatnak, továbbá egy banán várta őket.

A bőséges és a felülmúlhatatlanul jól eső finom ebéd után következik az eredményhirdetés.

A versenyzők közül mindenki névről szólítva lesz - mert itt mindenki nyer és nem fog üres kézzel távozni, ha nem fogott halat akkor sem - amit természetesen sportársí taps követ és a részvételükért egy gondosan összeválogatott ajándékcsomagot, valamint a Bolyhos és Fia Bt. által felajánlott futball labda fejű 0.05 csatos üveges kiságyas szilvapálinkát kapnak ajándékba nyakba akasztóval.

Ezen a versenyen pontosan húsz fő fogott halat, ami állt 24 db csukából, 1 db süllőből és 2 db sügérből. A húsz főből tizenöt versenyző zárt egy hallal, négyen voltak két halasok és egy sporttárs lett három halas.

Az első három helyezetten kívül még a nyolcadik helyezett is plusz ajándékban részesült. Az ötödik és a negyedik helyezett még ezeken felül is kapott, viszont a dobogósok ajándékait képtelen lennék felsorolni ... Volt legnagyobb és legtöbb hal, valamint legjobb női horgász kategória. Nem túlzok, ha azt állítom piros pecsenyévé tapostuk a tenyerünket.