Boldog születésnapot!

Forrás:

http://ladanyihorgasz.blogger.hu/…/…/18/boldog-szuletesnapot

Egy jelentősebb évszámmal bíró születésnapot sokféleképpen meg lehet ünnepelni. Ilyenkor általában az ünnepeltek - ha megtehetik - legtöbben a saját maguk fantáziájához mérten választanak a különbnél - különb, esetleg sajátosra eltervezett emlékezetes események sokaságai közül. Történetesen ismerek egy embert, aki egy ideje igencsak egyedi módját választja születésnapjai megünnepeléséhez. Az idei év számára most kimondottan különleges, mert pontosan egy fél évszázadnyi időt készül betölteni és vele együtt készülünk mi is, meghívottak vagy a szó legszorosabb értelmében, mi résztvevők. Kalacsi Jani ma ötven éves, hatodik alkalommal rendezi meg Tápiószentmártonban talán a világon is egyedülálló női parti pergetőbajnokságot, a rendezvény időpontja pontosan az ő születése napjára esik és hogy ez a két esemény így összeforrt valójában véletlen e vagy sem, azt nem tudhatom, de hogy ez az összejövetel nem mindennapi volt azt viszont tudom......

Jelentős lehűléssel, széllel, frontokkal, hirtelen emelkedő és süllyedő légnyomásesésekkel tarkított két napot követően felhőktől mentes zavartalan, bántóan vérnarancs színű, de ennek ellenére kimondottan hideg napfelkelte köszöntött bennünket a verseny helyszínén. Helyenként az út mentén a tavaszi zöld pompába öltözött fűtengert vékony dérréteg borította, s mint később megtudtuk a szomszéd község egyikében mínusz hét fokot mértek, itt a tőzeges tónál a hőmérséklet csak négy fokkal süllyedt nulla fok alá. Nem éppen biztató előjel annyi biztos, főleg, ha figyelembe vesszük a két nappal ezelőtti huszonpárfok körüli értékeket.

Jómagam most kísérőként veszek részt e jeles napon, továbbá amatőr fotósként és krónikásként. Párom második alkalommal nevezett erre a versenyre és idén most készül elkövetni a harmadik horgászatát.

Pontosan a kijelölt időpontban érkezünk, még nincsenek sokan, de folyamatos a gyarapodás. Első emberként jó barátunkat Sanyit üdvözölhetjük, most valami kapuőr féle szerepben ékeskedik, vajmi kevés csillogással.

Háttérzajként egy folyamatosan váltakozó hangerősségű szelíd méhkas zümmögésére emlékeztető hangra figyelünk fel, hát persze, az Ezer Zsolt által vezérelt légikamera vonja magára a tekintet.

Minden egyes napfelkelte látványa gyönyörű jelenség, de ami ma itt a szemünk elé tárult, arra nincsenek szavak. A természet ősi játékától meghatódottan részese lenni egy olyan esemény kezdetének, amely minden jelenlévőnek oly kedves és amit már annyira rég vártunk ... A mozdulatlan víztükrű gőzölgő tavon keresztül érezni a felkelő nap jótékony simogatását, hmm ... már megérte ...

A hölgyek eközben csak jönnek és jönnek, csinosabbnál, csinosabbak és a szebbeknél csak szebbek. A mennyország tavaszi buja virágoskertjét tudom így elképzelni, amennyiben minden hölgy egy - egy csodálatos virágot szimbolizál. (Kivételt képez ez alól Móri Stefánia ...). Akad köztük még harmatos zöld színben bimbózó piciny rózsaszál, van köztük színesedő sziromleveleit bontogató szemérmes ifjú virágzat, található itt erejük teljében lévő pompázatos színtónusú karcsú mosolygós virágkehely és köztük csendesen burjánoznak a teljes mivoltukban telt, kacagva sugárzó párták.

Jelenlétük ámulatba ejtő, de mint minden virág üdesége mit sem ér, ha a kellő nedvesség számukra nincs pótolva. Itt a friss jókedélyű virulásról alaposan gondoskodnak, titka a százszázalékos gyümölcslé. (A fiataloknak ez szó szerint értendő ...) A felnőtteknek az ital szőlőből, szilvából, később cigánymeggyből áll, természetesen csak is a legfinomabb párlat formájában, amelyeket a méltán híres Bolyhos pálinka főzdéje készített.

Poharazgatás közben véletlenül fültanúja leszek két hölgy beszélgetésének; - Jajj, de rég láttalak már. Itt maradsz majd verseny után drágám? - Á, nem lehet, úgy néz ki találtunk harcsákat, az éjjel is elment egy nagyobbacska, onnan jövök. A verseny után, meg megyek is vissza, majd legközelebb ígérem többet dumcsizunk, de most tudod, ez nem tűrhet halasztást ... Most is csak Jani és a verseny miatt jöttem el.

Egészségünkre ...

 

.... aztán a Janiéra ...

... és a dunai harcsákéra ...

A megnyitót egy aranyos kislány kezdte. Hatalmas sikert aratva, kürtön játszotta el nekünk a Magyar gyermekdalt.

Aztán Jani, az elnök úr és a verseny házigazdája; pergető világbajnokunk Szegedi Gyuri vette át a szót. Mondandójában többek között felhívta mindenki figyelmét a kialakult időjárásra és vele összefüggésben a halak várható étvágytalanságára. Úgyhogy aki nem fog halat az ne csüggedjen, mert most ez egy ilyen nap.

Aztán következett az ajándék osztás ünnepelt módra első felvonása; mert, azért ne felejtsük el, hogy többek között egy nagyszerű ember születésnapján vagyunk. Az eddig megrendezett női parti pergető kupán részt vett hölgyek, a legfiatalabb versenyhorgászok, továbbá erre a versenyre a legtöbb szponzort kerítő hölgy és az ötvenedik indulási rajtszám kihúzója értékes ajándékozásban részesült. Az utóbbi  két versenyző egy - egy huszonöt ezer forint értékű felajánlást kapott. Az egyik egy Ryobi pergetőorsó, míg a másik egy nagy Bolyhos ágyas pálinka boldog tulajdonosa lehetett. Ővele később még találkozunk.

Párom a negyvennegyedik számot húzta. Az ígéretes könnyű részeknek így lőttek, ezért maradt a szabadon hagyott sokat sejtő 'vagybejönvagynem' nehéz hínaras pálya.

Maga a verseny kezdetét a tüzérek kezdték. Akkorát szólt a kis ágyújuk, hogy fölöttem a fa tetején az eddig békésen fütyörésző madárka ájultan zuhant a mélybe. Szerencsére az incidenst túlélte, majd sértődötten alacsony röppályán eltávozott.

Egy jó ideje tart a verseny, a lányok ügyesen szórják a vizet, de mindhiába, mert halfogás még a környékünkön sincs. Páromnak tényleg nehéznek bizonyul a hínaras pálya, műcsalijai lépten - nyomon elakadnak a vízfelszin alatti vízinövényekben, trükközgetések is hiábavalóak, most a csuka nem mozdul a csali után. Messzebb azonban a tisztább részeken látni egy - egy mérlegelést, mi kitartunk, maradunk és bízunk.

A szomszédaink, gondolom a nehézségi fokozat miatt sűrűn cserélődnek, de egyszer csak jobbra tőlünk mégis megtörik a jég, csukát fotózunk.

 

Nemsoká megérkezik körútjáról az "ötvenes". Egyet dob és már rugdal is a botja vége, úgy látszik ez az ő napja, a kezei ma aranyat érnek, nemcsak a pergetéshez ért, de rajtszámot is jól tud húzni ...

Később ugyanott a házigazdánk pártfogása alá vett kislánynak lesz egy kisebb csukája, de annál százszorta nagyobb öröme.

Párom később magára hagyom, fotózási kötelezettségem elszólít mellőle. Janit eközben a Pecatúra stábja köszönti.

 

Ahogy a parton bóklászom a párban lévő versenyzőket figyelem, többnyire olyanok, mint mester és tanítványa. A tanítványnak egy pár dobás után elég csak hátrapillantania, mestere már nyújtja is az újabb kütyüt. - Most ezt tedd fel!

Némi instrukció a műcsali mozgatás mikéntjéről és most ez így van rendjén.

 

Mester férfitársaim nyugtalan tekinteteiben egytől - egyig titkolt sóvárgás árnyai bujkálnak. Néhol nem restellem megkérdezni azt, amit valójában én is érzek; szenvedünk, amiért egyidejűleg nem horgászhatunk ...

Bár a fájdalom enyhítésére akadhat némi megoldás ...

A verseny a végéhez közelít, az utolsó hajrában mindenki bízik, néhány helyen kapocsba kerülnek az extrémnek hitt műcsalik, extrémek lesznek a bevontatások, veszteni való már nincs.

Az "ötvenesnek" ez is bejön. Második csukájával fotózom ... Ezzel tuti, dobogós.

 

A kialakult időjárási körülmények megtették hatásukat, mert annak ellenére, hogy szép, tiszta idő volt, valószínűleg a nagy hőingadozásnak köszönhetően mégsem igazán volt egy nagyon halas nap, pontosan úgy ahogyan vártuk, bár ennek ellenére, mégsem lehet okunk panaszra. Az ötvenkilenc hölgy versenyzőből huszonnyolc fogott halat, ami egy süllő kivételével mind csuka.

A finom ebédet - ami marhagulyásleves és ízes fán k menüjéből állt - követően megkezdődött az eredményhírdetés, vagyis inkább az ajándék osztás ünnepelt módra második felvonása.

A mai nap jelentőségével sokan mások is tisztában vannak, ezért a versenyre több, mint ötven támogató gyűlt össze. Ekkora mennyiségű szponzortól várható volt, hogy a díjazások nem lesznek szűkmarkúra fogva.

Mielőtt azonban Jani neki rugaszkodott volna, sátoron kívül csüccs, szem beköt és vár. A mai napra nemcsak részünkre lehetett meglepetése, mert mi is készültünk. Egy horgász nő, Kolozsvári Katalin közreműködése jóvoltából stílusos figurákkal dísztíett, marcipánnal vastagon bevont dobostorta töltelékű giga torta várta az ünnepeltet. A hatás nem maradt el.

Jani miután kitörölte szeméből azt a fránya füstöt és a meghatódástól végre szóhoz jutott, biztosított mindenkit, hogy a tortából minden résztvevő és kísérő kapni fog. Aztán Kolozsvári Kati vette át a mikrofont egy pár mondat erejéig, hogy mit mondott azt csak az Ezer Zsolt kamerája tudja pontosan felidézni, nekem csak egy rövidke frázis ragadt meg szóról - szóra. Mondandója lényege az igaz barátságról, tiszteletről és mélységes háláról szólt.

 

Miután a helyére került mindenki Jani belevágott; Egész napos munkájukért jutalomban részesültek a halmérlegelők és a szakácsok.

Aki nem fogott halat emléklapot, ajándék csomagot és kis Bolyhos ágyas szilva pálinkát kapott, a kísérők nyakba akasztós pálinkát kaptak.

A huszonkettedik helyezéstől - gyakorlatilag, aki halat fogott - ezeken túl, már járt neki egy öt ezer forint értékű vásárlási utalvány. Tizenhetedik helyezéstől kiegészül a nyeremény három darab Otto Bácsi féle villantóval meg egy plasztikcsali csomaggal.

A tizenötödik helyezéstől ezek mellé már wobblerek is jártak és ahogy közeledtünk a dobogóhoz, a nyeremények úgy bővültek.

 

Az előző évi első helyezett a vándorkupát továbbadta, de névre szólóan a másolatát megkapta.

A legnagyobb hal kifogója egy ötvenezer forint értékű kézzel épített casting bot tulajdonosa lehetett.Ő Makai Melinda, nyereményt hozó csukája 66 cm.

 

A dobogósok a serlegek és a horgászbotokon túl még egy közepes méretű összecsukható ládányi horgászkiegészítőt kaptak, aminek tartalmát leírni is hosszadalmas lenne ...

Harmadik helyezett; őt már ismerjük, Bozsik Éva, ő az ügyes kezű "ötvenes". Két darab csukája 117 pont.

Második helyezett  Borsosné Ági. Két darab csukával, 127 ponttal.

A VI. Női Parti Pergető Kupa győztese pedig Klakla Alexandra. Két darab csukával és egy süllővel, ami 184 pontot ért.

A győzteseknek gratulálunk!

A verseny ezzel véget ért, de a mai nap programja még tovább folytatódott. Tombola sorsolás következett, amelynek a befolyt teljes összegét Jani a közeljövőben megrendezésre kerülő gyermek horgászversenyere fordítja. Mit mondhatnék, ennek tudatában egész tetemes mennyiségű darabszám fogyott. A nyeremények itt sem voltak piskóták és ahogy lenni szokott,  a végéhez közeledvén értékük annak arányában növekedett.

A jó ég tudná pontosan felsorolni a nyereményeket; különböző ajándékcsomagok, ajándéktárgyak, értékes borok, stílusos torták, horgásztúrák köztük egy öt napos Delta Po felajánlás várta a játékban résztvevőket.

A Delta Po felajánlást, nem is nyerhette más, mint egy időközben átvedlett unszimpatikus hölgy, aki Móri Stefánia névre keresztelt a mai nap.

A tombola sorsolást, követően még mindig nem ért véget a mai nap, legalábbis számomra, illetve rajtam kívűl még egy pár reszkető kezű pergető horgásznak. Ilyenkor a verseny után még lehetőség nyílik a kísérőknek is birtokba venni a tavat, hogy ők is kipróbálhassák egy kicsit magukat. Ez a rövidke idő nekem két csukát adott, az első mindjárt a párom helyénél az első bevontatással.

A második egy kicsivel később jött, de ekkor már a nap fáradtan kukucskált a fiatal nyárfák csúcsai mögül. Visszaengedést követően úgy döntöttünk, hogy az estére készülődő tájjal mi is távozunk, hosszú út áll még előttünk hazáig.

Búcsúzkodás előtt még egy utolsó pillantást lövelltünk a tó felé felé. A meghitté váló, időtlen gyönyörű környezetben mélyen elgondolkodva álldogáltam egy pár másodpercig. - Mit adott ma nekünk ez a szép kis Tápiómenti tavacska ...

Janinak távozáskor nem is mondhattunk mást csak azt a pár megjegyzett egyszerű emberi szót, amit Kolozsvári Kati minden résztvevő helyett egy emberként hangoztatott a születésnapi torta fölött; - Jani, nagyon jól érezzük magunkat a versenyeiden, Isten éltessen sokáig, sok versenyt szervezz nekünk még erőben egészségben!

Gyöngy