"Talán úgy kellene élnünk - hiszen ki tudja meddig élünk? - hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges."
(Lőrinc L. László)
Adni mindig jó, örömet okozni másnak még nagyobb öröm, és nem kell itt valami hú, de nagy dologra gondolni. Elég egy évforduló szerinti valami csekélyke pénzértékű ajándék, melyet talán már figyelemre sem méltatunk, nem több ez egy meleg kézszorításnál, mélységes elismerésnél, egy biztató baráti puszinál vagy csak egy pusztán szívből jövő önzetlen mosoly jelképénél, amellyel egy kis kedélyességet csalogathatunk embertársaink felé. Nekünk ez alkalmas pillanatban csak egy hanyag kézfelnyújtás, ami éppen semmiféle fáradtságot sem jelent, főleg ha mindezt úgy tesszük, hogy közben annak a nemes és sportszerű szabadidős szenvedélynek hódolunk, melynek tevékenységével talán a legtöbb titkot takargató csodálatos természetes vízi környezet, illetve annak közelében élő fenséges élőlények legősibb titkait fürkésszük. És ha az embert egy ilyen irányú kicsinyke kis gesztus is vezérli, ráadásul úgy hogy megmérettesse magát a többi sporttárssal, miközben nevezésével a rászoruló és az élsportoló gyermekeket támogatja egy - egy csokimikulással, akkor valószínűleg megéri egy jóízűt verseny horgászni Tápiószentmártonban az A&A Fishing Team Tőzeges Parti Pergető Mikulás kupán!
Forrás:http://ladanyihorgasz.blogger.hu/2016/01/28/az-elso